székelyek a Bácskában, 1941. máj.-1944. aug.: 1940. VI: a szovjetek által követelt Bukovina 4 m. faluja (Andrásfalva, Fogadjisten, Hadikfalva, Istensegíts) az igényelt ter-en volt, a m. kormány megkísérelte megmentésüket. Bár a határváltoztatás után is Ro-ban maradtak, a telepítést megkezdték. Bácska 1941. IV. 10-11-i visszacsatolása után V. 9: a m. kormány elhatározta, hogy a m. birtokosoktól elvett s a szerb földreformmal a délszláv telepeseknek (→dobrovoljacok) juttatott 58.000 kh földet a külföldről hazatelepített m-oknak juttatja. V. 11: aláírták a m-rumén megállapodást a bukovinai székelyek áttelepítéséről, mely az eredeti (Teleki-féle) erdélyi telepítési tervtől eltérően, engedményként, bácskai helyet jelölt meg. A m. kormánymegbízottak a helyszínen irányították a telepítést, a költözők 2 napi élelmet, személyes holmit, némi háztartási fölszerelést és 2000 Leit hozhattak magukkal, a többi készpénzt a bukaresti követségen helyezték letétbe. Megtiltották gazd. fölszerelés, igás- és haszonállatok, tp. harangok, élelmiszerek kivitelét. - V. 16/17: Florini vasútállomásról indították a telepesek első csoportját, az utolsó, 1500 fős csoport VI. 16: érkezett Mo-ra. Kosna (Beszterce-Naszód vm.) határállomáson orvosi vizsgálatot végeztek, Dés-Kolozsvár-Nagyvárad-Hódmezővásárhely-Szeged-Szabadka útvonalon jutottak el a Bácskába. V-VI: 3279 bukovinai székely család 13.200 tagját telepítették le (bár 1930: az oláh népszámlálás szerint a m-ok száma egész Moldvában csak 23.894 fő volt). A m. kormány a telepeseknek házat, földet (1941: kb. 35.000 kh-at), termelőeszközöket adott. Beköltözésükig a honvédség lakhatóvá tette az elhagyott házakat. Az 5 bukovinai község (Andrásfalva, Fogadjisten, Hadikfalva, Istensegíts, Józseffalva) lakóit 14 önálló szálláson helyezték el. Az andrásfalviakat (294 család 1386 tagját), Bácsfeketehegyen (szerbül: Feketič, 35 család 153 fővel), Andrásföldjén (Mali Beograd, 60/290), Bácsandrásfalván (Karadjordjevo-Pavlovo, 174/800), Andrásmajorban (Koricevo, 25/143), Bácsfeketehegy külterületén, Andrásházán (Selište); a hadikfalviakat (564 család 2391 tagját) Regőce külterületén Hadikfalván (önálló anyakönyvvezetéssel, 1941: 800 lakos), Újfutak külterületén Alpárpusztán és Irmovapusztán [Bácshadikfalva, 1941-44: Horthyvárának nevezték] (Stepaničevo, 211/768), Kiszács külterületén Hadikhalmon (Tankosičevo, 40/166, 1941: 228 lakos), Kiszács külterületén Hadiktelkén (Novi Kisač), Ófutak-Újmajorban Hadikligeten (Veternik 40/232, 1941: 222 lakos), Ófutak pusztáján Hadikszálláson (Vojvoda-Mišič, 11/42), Temerin belterületén Hadikföldjén (Staro Djurdjevo, 148/590), Őrszállás külterületén Hadikkisfalun (Aleksa Šantič, 1941: 726 lakos), Ófutak külterületén Hadikszálláson (1941: 236 lakos), a Turjához tartozott Bácsszőregpusztán Hadiknépén (114/493; 1941: 201 ház, 914 lakos), Bajmok külterületén Hadikörsön (Mozda Mišičevo, 1941: 405 lakos), Hadikújfalun (Rata, 1941: 1445 lakos), ill. Hadikvégen (Mišičevo); az istensegítsieket Mohol külterületén Istenáldáson (Njegoševo, 1941: 1282 lakos), ill. Istenföldjén (1941: 556 lakos) (Miloševo), Csantavér külterületén Istenesen (1941: 885 lakos), Bajsa külterületén Istenhozotton (Srednji Salaši, 1941: 313 lakos), Topolya külterületén Istenkezén (Svetičevo), Kula külterületén Istensegítsen (Sokolac, 260/1156, 1941: 1413 lakos), Topolya külterületén Istenszemén (Stankovičevo); a Fogadjisten-belieket Csantavér külterületén Istenvárán (Višnjevac), Magyarkanizsa külterületén Fogadjistenen (Višnjičevo selo), Cservenka külterületén Istenvelünkön (Nova Crvenka, 92/445, 1941: 515 lakos); Józseffalva és Fogadjisten lakóit Csantavér külterületén Bácsjózseffalván (66/290, 1941: 1851 lakos), Tomori részén Vitézfalun (Tomicevo, 1941: Bácsvitézfalva, 277 lakos) és Vajszkán (Vajska, 46/204) helyezték el. 1944. VIII: a hadiesemények miatt a trianoni határon belülre menekültek. 88

Mo. helységnévtára 1944. - Marković, Milica: Geografsko-istorijski imenik naselja Vojvodine. Za period od 1853 godine do danas. Novi Sad, 1966. - A. Sajti 1987:65.